Hírvivő

Szponzorált tartalom

Mindig is érzékeny voltam a mások dolgai iránt. Oviban is már jellemző volt, hogy akit tudtam, meghallgattam – így utólag belegondolva kicsit koraérett voltam. Szerettem az érzést, ha bíznak bennem, és már akkor is hittem abban, hogy az a barátság, ha mindig a másik mellett állunk. A szüleim nem is értették, hogy lehet az, hogy számomra nem csak attól pajtás valaki, hogy jókat játszunk együtt, hanem hogy komolyan veszem a másikat, de örültek is, hogy ilyen fejlett az érzelmi intelligenciám. Ez – bár sokszor okozott nehéz pillanatokat – összességében pozitívan kísérte végig az életemet, és fiatal felnőttként megtapasztal azt, hogy ezt akár a hivatásomban is kamatoztathatnám. Aztán végül teljesen máshogy alakultak a dolgok – és közben mégsem. Úgy alakult az élet, hogy végül újságíró lettem. De nem ám olyan újságíró, aki a kattintásvadász cikkeket termeli ki szorgosan – bár hadd legyek valamennyire szolidáris a kollégáimmal, vannak olyan helyek, ahol megértem, miért van erre szükség -, én főként társadalmi témákban jegyzek cikkeket, riportokat, és tárcáimban is a társadalmunkat érintő jelenségekről elmélkedek. Nem tudom, hogy hasznosabbnak érezném-e az általam elvégzett munkát, ha olyan foglalkozásom lenne, ahol közvetlenül tudok az érintett személyekkel, csoportokkal együtt dolgozni. Lehetséges. Én mégis úgy érzem, ebben vagyok a jó, egyfajta közvetítői szerep az enyém, ahol „kihangosítom” a kisebbségek és nehéz helyzetben lévők hangját a többségi társadalom számára. Nem gondolom azt, hogy valaha eljutunk oda, hogy nem lesz szükség az érzékenyítésre, de remélem azt, hogy a szolidaritás növekszik napról napra, és talán ehhez kicsit az én cikkeim is hozzájárulnak.

Azt gondolom, hogy kell a szórakozás, kikapcsolódás mellett komoly dolgokkal is foglalkozni. Már csak azért is megérheti, mert ilyenkor minden problémánk ellenére rájöhetünk, hogy már pusztán attól is milyen szerencsések vagyunk, ami megadatott nekünk – vagy éppen egy nehéz élethelyzetben sokat meríthetünk mások pozitív kicsengésű történetéből, fejlődéséből, önmagára találásából.

Sok dologról olvasok az interneten. A múltkor ráakadtam egy olyan magyar kezdeményezésre, ami szerintem nagyon példaértékű. A Felépülők Családi Felépülés Központ szakmai csapata által életre hívott 28 napos bentlakásos programról van szó, amely egyedülálló az országban. A Felépülők névből már sejthető, hogy különleges dologról van szó – alkoholbetegekkel foglalkoznak, számukra dolgozták ki ezt a speciális négy hétig tartó programot, amelyet utógondozás is követ.

A weboldalon sok olyan dolgot olvashatunk az alkoholizmussal kapcsolatban, amiről laikusként fogalmunk sem lehet, vagy nem érthető egy olyan kívülálló számára, aki nincs benne egy ilyen helyzetben (nem függő vagy nem érintett, mint hozzátartozó, kolléga stb.) – éppen ezért is tartom nagyon edukatívnak és hasznosnak az oldalt. A szakmai csapat bemutatkozója többek között az alábbi linken olvasható: felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink. De a site-on belül számos egyéb ponton felbukkan az alapító család, a két szülő és a felnőtt fiuk, akik szintén érintettek a függőség témakörében – a feleség és édesanya hozzátartozóként kísérte végig férje és fia függőségét, majd felépülését. Ez a saját felépülés élmény egyébként visszatérő „összetevő” az Amerikából származó Minnesota-modellben, ugyanis valamiképpen másfajta munkát és kapcsolatot eredményez a segítő és a kliens között, mint egyéb esetekben. Ugyanakkor e modell szerint a csapatmunka, a sorstársak jelenlétének fontossága sem maradhat el, hiszen itt az egyéni konzultációk mellett nagyon gyakori a kiscsoportos munka is. Ezért a 28 napos bentlakásos programot megelőzi egy alkalmassági is, amely során kiderül, hogy a programba jelentkező alkalmas-e többek között arra, hogy csapatban dolgozzon – elég elszánt-e, mennyire előrehaladott az alkoholizmusa… Sok tényezőt kell figyelembe vennie ebben az esetben a szakembereknek. A programba egyébként folyamatosan lehet jelentkezni, és az első lépést megteheti akár egy hozzátartozó is, nem muszáj, hogy a függő jelentkezzen – persze kényszeríteni senkit sem lehet olyanra, amit nem akar. Az már fél sikernek mondható, ha a függőnek van betegségtudata, belátja, hogy problémája van az itallal.

A már említett felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink linken láthatjuk a Felépülési Központ dolgozóit, de magáról a helyszínről eddig még nem esett szó, ahhoz tovább kell kattintani a honlapon, és rögtön megannyi információ és fotó tárul a szemünk elé. A fő helyszín egy csendes, turistáktól mentes Veszprém megyei település, Szőc, ahol a központ egy kertes ház formájában várja a látogatóit. A Balaton-közeli és egyéb természeti értékekben is gazdag környék kiváló lehetőséget nyújt az elmélyült munkára, ugyanis biztosan semmi nem vonja el a gyógyulni vágyók figyelmét – önmagukra, a sorstársaikra, a segítőkre és a természet szépségeire tudnak koncentrálni. A jelentkezés és az előzetes konzultációk részleteiről, valamint az árakról mind tudunk a honlapon tájékozódni. De nem csak ezért érdemes a weboldalt böngészni, hanem a hasznosabbnál hasznosabb cikkek miatt is. Még számomra is tudott újat mutatni a site, pedig én már nem egyszer foglalkoztam ezzel a témával, hiszen hazánkban sem elhanyagolható az alkoholizmusban szenvedők száma, úgy, hogy állítólag a valódi statisztika még annál is elkeserítőbb, amit ismerünk. Szóval, ha az alapítókkal és a dolgozókkal kapcsolatosan informálódnál először, akkor irány a felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink, ha pedig előbb olvasnál sok hasznosat az alkoholizmussal kapcsolatban (akár érintett vagy, akár nem), úgy elsősorban a Blog szekciót ajánlom. Ez az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ mindenesetre előremutatóan mutat meg alternatívákat a függőségből való felépülésre, ennek pedig lényeges eleme az, hogy a felépülni vágyó huzamosabb időre, kellemes környezetben szakad ki a megszokott életritmusából, így esélye nyílik arra, hogy új napirendet, szabályokat sajátítson el. Ezeket hazatérvén pedig hasznosan alkalmazhatja a mindennapjaiban, a strukturáltságot és minden egyebet fenntartva jó esélye van arra, hogy hosszú távon is fenn tudja tartani a józan állapotát.

A weboldalon belül egyébként olyan fényképek is találhatóak, amelyek nem csak a környéket mutatják be minden évszakban, valamint a felfedezésre váró látnivalókat, hanem ezáltal a ház éltőbe is engednek egy kis betekintést – természetesen azokon a képeken, ahol megjelenik valaki, senki nem felismerhető, így mindenki személyiségi jogai védve maradnak. Ezen felül egy extra felületen egy 3d bejárásba is csöppenhetünk, ahol tulajdonképpen körbetekinthetünk az egész házon belül. Ez nem csak a bekerülni vágyóknak lehet fontos, hanem a hozzátartozóknak is, hogy láthassák, biztosan jó helyre kerül a szerettük, kellemes környezetben fog tudni gyógyulni, fejlődni.

A felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink felületen tehát megismerheted a szakmai csapatot, de az oldalon belül még megannyi dologgal találkozhatsz. Próbáltam mindezt egy bejegyzésbe sűríteni, több-kevesebb sikerrel, mert annyi minden hasznos ezen a weboldalon, hogy felsorolni is nehéz. Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést, akkor kérlek, vidd a hírét, mert sosem tudhatjuk, kinek jön jól, hogy értesül egy ilyen Felépülési Központ létezéséről.